Én nem kérdeztem meg magamtól milyenek kellene lennem, csak belenőttem abba aki vagyok.
Ha az élet egy egyenlet, változókkal, konstansokkal és rajtuk végzett műveletekkel, akkor én vagyok a változó. Mert annak van lehetősége jönni-menni, változni, másnak lenni. Szabad.
És a a konstans is vagyok. Mert azt érzem/gondolom/tudom, hogy van egy részem, ami idő és tér fölött áll. Állandó.
Nem tartom fontosnak, hogy mikor, hol miért születtem, azt sem hová jártam iskolába, és azt sem merre vannak képeim a világban. Ezek mind adatok, mit kezdenél velük?
1996-ban a Budapesten működő grafikai stúdiómat elcseréltem egy Athénba tartó buszjegyre..
A 3 hónapra tervezett csavargásból 11 év lett. (Santorini, Kréta,sok Portugália, Kanári-szigetek, Andaluzia)
Most megint itthon vagyok.
Festeni nem tanultam, de munka kellett. Amikor megkérdezte valaki, hogy festeni is tudok-e, gondolkodás nélkül rávágtam :igen. Hát így kezdődött....Azóta képeket csinálok a falra. Többek között..
A képekről egyet kell tudni. Ha jólesik nézned, nézd. Ha nem esik jól nézned, ne nézd.
Ami meg egyébként van itt belül nekem, az olyan...megtervezhetetlen. Olyan nagy pirosaskékessárgás paca. De amúgy szép. Asszem.
Úton vagyok valami felé - ahogy mindnyájan. Kevésbé számít, hogy honnan hová tartok, hiszen az Út a lényeg. Az érlel.